Blogunkban szeretnénk a Hangonyi Vadásztársaságunk területén is előforduló nagyvadakról írni. Ma a gímszarvas van terítéken és elsősorban az agancsáról lesz szó.
Gímszarvas
A gímszarvas (Cervus elaphus hippelaphus) Magyarország legnagyobb testű kérdző vadfaja. Létszámban a nyugat-európai állományok a jelentősek, ám a minőséget a közép-európai állomány képviseli, élén Magyarországgal.
A gímszarvas hímjét bikának, nőstényét tehénnek, illetve ellés előtt (24-25 hónapos korig) ünőnek, szaporulatát pedig bika- vagy ünőborjúnak nevezzük. A gímszarvast is ivari dimorfizmus jellemzi, ami a bikák nagyobb testméretében és agancsviselésében nyilvánul meg. A bika tömege 200-250kg, a tehéné kb. ennek fele.
Agancs
Az agancs csontképződmény, melyet a szarvasbika minden évben elvet és évente újranöveszt. Mérete a napfényes órák számától függően hormonális szabályozás alatt áll. Kb. 120-150 nap alatt épül fel az akár 15kg-os agancs.
A szarvas agancs fejlődése
Az épülő agancsot háncs (barka) borítja, ami tulajdonképpen erekkel és idegekkel gazdagon ellátott bőr. Egy idő után a barka megkeményedik, és a csontépítés befejeztével a barka elhal. Hogy agancsát a barkától megtisztítsa, a bika fákhoz, bokrokhoz verdesi.
Az éves agancsciklus a korral függ össze. Az első agancs - amit a bikaborjú 8-9 hónaposan kezd el növeszteni - január-februárban indul fejlődésnek és szeptember-októberben lesz kész a csap, ami májusban hullik le. Az öreg bika februári agancshullatása után júliusra építi fel új agancsát. Így a korosztályok között szabályos időeltolódás figyelhető meg.
A szarvasagancs típusai
Bár minden szarvasagancs egyedi, a szarvas agancsa populációnként tipikus jellemzőkkel rendelkezik. Magyarországon 7 szarvastájat szokás elkülöníteni, ezek mindegyikében picit más a jellemző agancskialakítás.
- Dél-Dunántúl
- Nyugat-Dunántúl
- Közép-Dunántúl
- Észak-Dunántúl
- Északi-középhegység
- Zempléni-hegység
- Duna-Tisza köze
A szarvastájakra jellemző agancsformák:
A szarvas agancs részei, formái
Az agancstő hivatalosan még a koponya része. Az agancs alsó ága a szemág, harmadik a középág. Ezek megléte alapvető, közöttük a jégág megléte inkább csak előnyös. A középág felett az agancs dárdában folytatódhat. A korona a szárvég legalább háromfelé osztódása, de ennek alakja alapján beszélünk duplavillás, kehely, kéz alakú, lapátos koronáról is.
Bár az agancs bírálati szabályok szerint minden középág feletti ág a korona része, mégis megkülönböztetünk farkaságat és vendégágat.
Agancs bírálat
Kezdetben a trófeát szemmérték alapján bírálták. Később ezt felváltotta az ágak száma szerinti bírálat, majd 1881-től az agancsot a jellegzetes részek tömege és szárhossza alapján bírálták. 1925-től már létezett képlet, amelyet számos reform után jelenleg így használunk agancs bírálatra:
- Jobb és bal agancsszár hossz átlaga cm x 0,5
- Jobb és bal szemág hossz átlaga cm x 0,25
- Jobb és bal középág hossz átlaga cm x 0,25
- Jobb és bal koszorú körméret átlaga cm x 1
- Jobb szár körmérete a szem- és középág között cm x 1
- Bal szár körmérete a szem- és középág között cm x 1
- Jobb szár körmérete a középág és korona között cm x 1
- Bal szár körmérete a középág és korona között cm x 1
- Száraz agancs tömege kiskoponyával mérve x 2
- Ágak száma x 1
Agancs szépségpontok
- Szín 0-2 pont
- Gyöngyözés 0-2 pont
- Ágvégek 0-2 pont
- Jégágak 0-2 pont
- Korona 0-10 pont
- Terpesztés: 0-3 pont
- Esetleges levonások: 1-3 pont
Agancs bírálati eredmények
- 170-189,9 pontig bronzérem
- 190-209,9 pontig ezüstérem
- 210 ponttól aranyérem
Nemzeti érték ponthatár
240 pont
Szarvas agancs források
Bakonyi G. – Juhász L. – Kiss I. – Palotás G. (1995) Állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bán I. - Fatalin Gy. - Fodor T. - Szidnai L. (1986) Élőhely és trófeavizsgálat számítógéppel, Akadémiai kiadó, Budapest
Dr. Borzsák Ernő (1991) Vadászati Alapismeretek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Khalmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Országos Vadgazdálkodási Adattár
Páll E. (szerk. 1985): A gímszarvas és vadászata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Dr. Sárkány Pál - Vallus Pál (1971) A vadászat kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Széchenyi Zs. (1979): Szarvasok nyomában és egyéb írások. Gondolat Kiadó, Budapest
Szidnai L. (1978) Trófeák kikészítése és bírálata. Mezőgazda Kiadó, Budapest
Szidnai L.(1985) A magyarországi szarvas agancstípusai. Nimród 105 (10). 438-439.
